HcmbnYbce3xDA5CnNFRE0A-Ii-Y3Oc-B10kyPFGutV18xu-geLfKcCvuCu4RiNst1SNZlUEOEmQqRq2XW9DvUCcxGfMD2frQuPEMVUlkYU3cXa2jvnmaAPOB8rlLwXKBoUwmH7IVI6uS3s6MLsdP01KPgE-gY0zWpJ3H5OS6uZlSQaRHc3R4F0lkUhzU7RfjndZ-xkc8NavTnqxjZnDBtbQldwNÁprilis 10-én a Fugában a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílt meg Matzon Ákos Quartett című kiállítása. Ennek kapcsán beszélgettünk a művésszel, akinek néhány képét a Pauker Nyomda irodájában is őrizzünk.

Hogyan lettél művész?

Édesapám szobrászművész volt, én annyira negatívnak láttam ezt a világot, hogy nem akartam művész lenni semmi szín alatt.  Az első kiállításom végül felnőtt fejjel nyílt meg, de akkor sem voltam még tisztában azzal, hogy – főleg a mai viszonyok között – ez egy hihetetlen logisztikai munkát is jelent. Mondhatnám, hogy elkészíteni a műveket majdnem, hogy egyszerűbb dolog. Keserves, nehéz sors ez.  Az alkotás egy földhöz ragadt, racionális tevékenység, de ezzel szemben kapcsolatokat építeni, teremteni, pályázni végtelenül bonyolult.

Miért nem lehet ezt egyeztetni?

Ellentmondásokat teremt, hiszen a művész egy magányos, lassú, analitikus tevékenységet végez, ami nehezen párosítható össze a telefonokkal, a gyorsan érkező és választ kívánó levelekkel. A művésznek egyszerre több énjének kell lennie. Nekem, ha reggel nekiállok dolgozni, és délután el kell mennem egy megnyitóra, vagy egy társaságba, ahol mosolyogni, figyelni és értelmesen beszélni kell, fárasztó, nehéz visszakapcsolódni az alkotás abbahagyott pillanatába.

Hogy született meg a kiállítás gondolata?

Az előzmény a Műcsarnokban egy nagy építészeti és kortárs művészeti kiállítása volt tavaly, amire meghívtak. Ott kiderült számomra, hogy nagyon kevés, úgynevezett murális művet látok.

Az én többdimenziós kompozícióim tulajdonképpen ilyen murália tervek. Eldöntöttem, hogy készítek egy sorozatot – ehhez szerény NKA támogatást is kaptam – amit kiállítok egy olyan közegben, ahol leginkább építészek látják, ez lett a FUGA –Budapesti Építészeti Központ.

D5OPVitODs_QysHFeMvQA8JgxgfYNaR5AsA0u1Uwkzqbaua64Rvx7A-s1FA8Ru3c43IlbE6pIngDQDYJtlFfY6G6IL4a7Fg65BKxD3EWEPk8cXQL3YwGC1b4ACeHmQFgAsxjbqgug3ugl5R3_hj-5RWVJIwCkalFeLgJ8SjS4ge6YanvUo3WJQ4M7Yd6skO9wwP8ywiCfGVemlwjUHmwCfVgliZ

Talán nem mindenkinek világos, mit jelent az, hogy murális alkotás…

Ez alatt az építészeti környezetbe, az adott terekbe és szituációkba integrált műveket értjük. A mű szervesen része az épületnek. Ezek az alkotások, valamint a helyhez elképzelt szobrok bizonyítják és erősítik a képzőművészet és építészet egységét, erősítik egymás szerepét és jelentőségét. A reneszánsz- és a barokk korban ez megszokott dolog volt.

Mesélj az új kiállításodról!

Hogy az elején, kezdjem, a címe Quartett, a magyar helyesírás szabályai szerint a quartettet ma már k-val és v-vel kell írni, de én a régies írásmódot választottam. Azért ez a cím, mert négyes képcsoportokat, objekteket állítok ki, összességében nagyméretű, variálható, reliefeket. Van köztük olyan nagyságú, amit egyben már nem tudnék se kezelni, se forgatni, se szállítani, se mozgatni. Rájöttem, hogy a méret miatt az alkotásokat meg kell bontanom. Ennek van előnye is, mivel a négyesek egymáshoz képest variábilisak, tehát sokféleképpen és szituációban helyezhetők egymás mellé.

Hogyan készült a kiállítás anyaga?

Nagyon lassan ment, mert eltörtem a karomat, így feleségemnek és a barátaimnak kellett segítenie a nagy méretű lapok mozgatásánál. Ez nem egy egyszerű festmény, ezek vastag lapos szobornak nevezhető elemek. Beletelt vagy háromnegyed év, amíg megcsináltam őket.

A művek favázra erősített, vászonnal bevont falemezek, amire több rétegben került fából és kartonból a következő szint. Az alaplap a tervezett helyeken át van vágva, hátulról tükröt ragasztottam rá azért, hogy visszacsaljam a fényt. Ez megmozgatja a statikus pozíciót, amiben egy képet néznénk, és dinamikussá változtatja. Nagyon érdekes jelenség jön létre azáltal, hogy a fény visszaverődik.

A munka első fázisa, az asztalos-, építőmunka után jön maga a festés. Hihetetlen, de a vászon fehér és/vagy fekete színeit 8-10 rétegben kell alapozni, visszacsiszolni, majd újra lefesteni, hogy elégedett legyek a kapott felülettel. Utána következik csak a színes, vékony lécek szintén többszöri festése, felület képzése, majd a tervezett helyére rögzítése.

Amikor a FUGA-ban felkerültek a képek a falra, akkor láthattam őket először egyben, hiszen olyan nagyok – a kép maga 9 m2-es –, hogy még a megnézésre se tudtam helyet találni otthon. Eddig soha nem szerettem volna nagy műtermet, de most kellett volna egy komolyabb.

50cBts62RczEH45amGcnvDldLmeiIaAouzWvGyLVNcYp8bHgyBTjmvV1r_X-lWOofV6qzsi6ZlNBrVbqx-aKyj4CigrlUDp3pQp5tQQtIS9sVdtSMKGmQw88X49dqwUEQRiYekzziAomwBx3ukqGPMMED6J89J4vngF44kRkb_AD-BwVqPnOCtoc4FgW9Oa-AwnletGbVrKFg_0IuEySaGa9i6onaWx7mCyvf2GV2-j1VeOqPv-hGA-4DZG168G88lwqbAVyYkpFDo2WhfZtIk9-rTHzemvAna0AG1pcFSSmH3j-52pUnknK3nKLwq3b1r6NoMP61T98_hxmZE-dxhJ1vJPDGSoDajPq7gR1m3JQ7MSZipOY4elIKacl800JnFNkloNeaiIhiumtw1ghEcF3GyiebKH9itZiea9P_UZsZ-emmLi0EimUlBq33PbuS8YfHmJiXim5gaDptndlrLoTkPrg2PjwPzFqZzOc6LIEjVBwqBU5EXEGd_Wo3qAMpB0BA8CiINtzoyVIu52DBS2--X1KwRVfqetu2ufVsWprnwzstTAs0R4ICIv3lwvR7-wfF4e0lwDkyhEN9xKU6-6u62WKRgQWMhOc2K4QRQfoFvZb54xWT0mIY0sfkfnLdkwaAabTqs07fqWbw

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan tudtad mégis összetenni őket, ha nem is láttad egybe a képeket?

Lefotóztam őket, és úgy próbáltam kirakosgatni, de nagyon más valamit reprodukcióban látni, mint a valóságban.

Milyen volt a megnyitó?

Okulva néhány kiállítás megnyitóján szerzett negatív tapasztalataimból, azt gondoltam, hogy egy kicsit módosítsunk. Megkerestem barátomat, Rozmán Lajos klarinétművészt, aki egy kiváló zenész, és rávettem – miután mindannyian művészetben létező szegénylegények vagyunk –, hogy zenész társaival adjanak egy koncertet.

Ő ismeri a műveimet, megnézte a kiállítani tervezett kvartetteket, a muráliákat, ismerte a FUGA-t mint kamarazenei rendezvények helyszínét (ahol van egy hangversenyzongora is). Felkészültek és egy tartalmas, 40 perces koncertet adtak Bach fúgáiból. A zene és az előadás nagyszerű volt, rengetegen voltak, én meg csak reménykedtem, hogy miattam is jöttek jópáran.  A zene ideje alatt be volt sötétítve a terem, ez fegyelmezettségre sarkallta az embereket – eszükbe se juthatott, hogy ki-be mászkáljanak – majd a végén a kigyulladt fény és a csönd ismét a képekre irányította a figyelmet.

Azért volt megnyitó beszéd is?

A képzőművészeti produktumok nyilvánosságra jutása igényel egy művészettörténészt is. Pataki Gábor művészettörténész évek óta figyelemmel kíséri munkámat, kiállítás előtt eljött hozzám, megnéztük a műveket, kiválogattuk és kielemeztük. Ő nyitotta meg a kiállítást, aminek a szövege a Műértő áprilisi számában meg is jelent.

Ezt utóbbit fontosnak tartod?

Ahhoz, hogy a kiállítás jó legyen, a részleteket össze kell kapcsolni, mert ha van egy kiállításom, amiről a média nem ad hírt, az olyan mintha nem is lenne. Ma már a média nélkülözhetetlen. Nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, itt minden részlet jól összeállt. Köszönöm mindenkinek, aki ebben segített.

A kiállítás 2015. április 27-ig látható a FUGA-ban (Budapest, 1052 Petőfi Sándor utca 5.)
www.matzon.com